Lemásolná Manfred Weber a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, a Fidesz frakciója segít is benne

Az Európai Néppártot is zavarni kezdték az álcivilek.

Tisza lufi – gyorselemzés a közhangulat alakító közvélemény-kutatásokról.
„Tisza lufi – gyorselemzés a közhangulat alakító közvélemény-kutatásokról. A választások előtti évben a nyilvános közvélemény-kutatások nem objektív állapotfelmérések, hanem politikai kommunikációs eszközök. Ezek célja lehet:
- a győztes imázs építése (»csatlakozz a nyertesekhez« hatás),
- a bizonytalan szavazók mozgósítása vagy elbizonytalanítása,
- az ellenfelek demoralizálása,
- és ami itt különösen érdekes: a koordinációs nyomás gyakorlása a többi ellenzéki szereplőre. Ha egy politikai erő eléri, hogy elhitesse magáról, hogy ő az egyetlen esélyes kihívó, akkor más pártok (vagy azok képviselői) racionálisan mérlegelhetik, hogy:
- önálló indulásuk csak szavazatmegosztáshoz és biztos vereséghez vezetne,
- ha kormányváltás a cél, akkor jobb »beállni mögé« vagy egyszerűen visszalépni a javára. Ez nem feltétlenül a valóság elismerése, hanem egy stratégiai alkalmazkodás a kommunikált erőviszonyokhoz.
Ha a »vezető« ellenzéki párt valójában nem áll elég erősen – jelenleg is erre utalhat sok jel, a magabiztos kommunikáció ellenére –, akkor épp ezért kell minden más szavazót és szereplőt eliminálnia vagy maga mellé állítania. Vagyis nem azért alakít ki »egypólusú« ellenzéki képet, mert tényleg vezető pozícióban van, hanem mert csak így van esélye egyáltalán közel kerülni a győzelemhez.
Ez egy defenzív pozícióból indított offenzív kommunikációs stratégia. Ha más ellenzéki pártok vagy politikusok párhozamosan lehetőséget kapnának az erősödésre, akkor az rávilágítana arra, hogy a »vezető« párt nem olyan domináns, mint állítja. A jelek szerint koordinált visszaléptetések (pl. Momentum, Jámbor) nem feltétlenül a »nagy nemzeti összefogás« jelei, hanem a politikai túlélés és irányítás megőrzésének stratégiái. A választói oldalról ez az egész egy önbeteljesítő jóslatként is működhet: ha elég sokan elhiszik, hogy csak X pártnak van esélye, akkor valóban ők lesznek a domináns kihívók – még ha nem is ez lett volna a helyzet organikusan.
Ez a minta nem új a magyar politikában. Hasonló folyamat zajlik, mint már korábban kétszer, csak más szereplőkkel és új csomagolásban. 2026-ban ismét kíméletlen csalódás lehet az ellenzéki oldalon, hisz a valódi kérdés az lehet ismét: a Fidesz egyszerű többséggel nyer, vagy újra kétharmaddal?”
Nyitókép: Facebook